A bajnoki cím egy nem túl látványos meccsen dőlt el, míg a kupadöntőt 22 ezer néző tette emlékezetessé. Május 25-én szinte minden fontos kérdésre választ kaptunk, legalábbis ami a bajnoki aranyat és a kupagyőztes személyét illeti.
Kezdésként a Loki volt a Puskás Akadémia vendége, és annak ellenére, hogy a hazaiak számára már Gallardo búcsúztatásán kívül nem maradt komoly feladat, Benczés Miklósék igenis megnehezítették a debreceniek dolgát. Helyzeteket alig láttunk, szervezetten védekező csapatokat annál inkább. A trónra végül egy jó csere és egy klasszis meglátás repítette a debrecenieket, ugyanis a tavasszal sérülés miatt keveset játszó Selim Bouadla balosa éppen akkor villant, amikor az a legjobban kellett, Bódi higgadt megoldása pedig 3 pontot ért.
A Loki tehát a minimumot és a kötelezőt hozta, ezzel egy reális világban már bajnok, a matematikáéban azonban még nem. Miheztartás végett vegyük a „legkönnyebb” előzési lehetőségét a Győrnek:
Ha a zsinórban nyolc meccset elveszítő Honvéd 1-0-ra nyerne Debrecenben a záró körben, akkor a címvédőnek „csupán” 13-0-ra kell vernie a már kiesett Mezőkövesdet. Ebben az esetben nemcsak pontban, de gólkülönbségben is hajszálpontosan ugyanúgy állnának a csapatok, így pedig a Debrecen – Győr bajnoki pontkülönbsége számítana, ami az ETO-nak kedvez (3-0, 2-2, 4 pont). Abban az esetben, ha legalább egy gólt szerezve kap ki a Debrecen, akkor már ez a forgatókönyv ugrik is, és 14 gólos siker kell a zöld-fehéreknek.
A látványról a 22 ezer néző gondoskodott a Puskás Ferenc Stadionban, ahol az utóbbi évek talán legizgalmasabb párosítása jött össze. A Diósgyőr és az Újpest is hosszú idő után hajtott a Magyar Kupa megnyerésére, az ebből fakadó feszültség is oka lehetett talán, hogy inkább a küzdelem dominált az összecsapáson. Volt itt azért öngól, 91. perces Bacsa egyenlítés, kiállítás a hosszabbításban, a büntetőpárbajban pedig két miskolci hiba, ami megállította azt a számlálót, mely az Újpest legutóbbi, 12 évvel ezelőtti trófeája óta ketyegett.
Az Újpestnek alapvetően bejött, hogy gyakorlatilag a teljes tavaszi szezonját a Kupának rendelte alá, ez talán frissességben is mérhető volt a 120 perc alatt, Vignjevics tehát megvalósította a hónapokon keresztül hangoztatott célt. A DVTK minden elismerést megérdemel, hiszen a magyar klubcsapatok közül a lehető legtöbb meccset vívta, mindkét kupasorozatban eljutott a döntőig, ez a bajnoksággal együtt a szezon végén összesen 51 tétmeccset jelent majd, de az 50. keserű emlék marad… Mindezt ráadásul a bajnoki címért küzdőkhöz képest jóval szűkebb, alig több mint 22 fős kerettel érte el, számukra azért a Ligakupa siker mindenképpen gyógyír lehet talán hosszútávon erre a csalódásra.
A 2013/2014-es idény trófeái tehát az alábbi csapatokhoz kerültek:
Bajnok: Debrecen Kupa: Újpest Ligakupa: Diósgyőr
Utolsó kommentek